Szóval új hittantanárunk van. Ahogy twitteren is írtam, megváltás lesz ez az év ilyen szempontból, mert tavaly kicsit meginogtam hit szempontjából. Az új tanár "lelki beszéde" pedig már most ütött mint a 220 - persze jó értelemben -.
Tavaly megnéztük a lányokkal az Ördögűzés Emily Rose lelke üdvéért című filmet. Hát finoman fogalmazva durva volt, és túl valóságos. Ja, azt hozzá kell tennem, hogy a film egy megtörtént esetet dolgoz fel. Utána napokig rosszul aludtunk, napközben meg a téma valahogy mindig a Sátán létezésére terelődött. Én akkor azt mondtam, hogy szerintem ez nem igaz, és a főszereplő csaj epilepsziás volt. Igazából máig nem tudom kinek higyjek, és persze ezt teljesen biztosra sosem fogom tudni, de ma hittanórán előjött ez is. A tanár úr pedig beleültette e bogarat a fülembe a "a fő tulajdonsága, hogy elhiteti velünk, hogy nem létezik" mondattal. Tudjátok, vannak azok a pillanatok, amikor a bizalmatlanság és a kételyek között hirtelen kicsit megvilágosodik az ember. Hogy egy kicsit több fényt lát az alagút végén.
Nos, igazából ezzel nem akartam kilyukadni sehova, de ha már van itt a blogom, és ha jól érzékelem, egyre több az olvasó is, gondoltam megosztom egy kicsit a gondolataim. Egyébként az eredeti gondolatmenet az lett volna, hogy úgy érzem, a mai óra kicsit visszaterelt a helyes útra, mert abban az időben, amikor a filmet néztük, kicsit "eltékozoltam". Azóta ritkán imádkoztam és annyira nem is éltem bele magam ebbe az egészbe. De holnap lesz az első diákmise, és újult bizalommal fogok besétálni a templomba. Éljen a katolikus gimnáziumok gondviselése!